Drámapedagógia alkalmazása - Foglalkozásleírások alsó tagozatosok számára
A közoktatás új szabályozása kiszélesíti az iskolák lehetőségeit, egyre több módszertani szabadságot biztosítva a pedagógusoknak. Napjainkban az érzelmeken alapuló nevelésnek egyre kiemeltebb hangsúlyt kell kapnia. Olyan iskolára van szükség, ahol változatos módszerekkel sikerül a gyerekek érdeklődését felkelteni, aktivitásukat fokozni, s a később betöltendő társadalmi szerepvállalásra felkészíteni. A jó tanár-diák kapcsolatkedvező hatással lehet az olyan osztálylégkör kialakítására, amelyben a tanár partnerként megérti, tiszteletben tartja, meghallgatja növendékei véleményét. Csak ilyen kedvező légkörben érezhet a gyerek buzdítást arra, hogy véleményét elmondhassa, a problémamegoldási folyamatnak aktív, kezdeményező részesévé váljon. Merev, hierar4chikus rendben a fantázia és a kreativitás nem bontakozhat ki. A drámapedagógiai munka során alkalmazott gyakorlatok alkalmasak a kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás, érzelmi kifejezésmódon kívül a családi szocializációban mutatkozó hiányosságok pótlására, társas viselkedési készségek fejlesztésére. Ezen túlmenően olyan alapkészségek fejlesztésére, mint alkotó gondolkodás, szabad és spontán megnyilatkozások elérése, kommunikációs szókincs gyarapítása, a másikra figyelő, másokat tekintetbe vevő, beleélő, empátiás viszonyulásra. A gyakorlatok alkalmazásának haszna a gyermekek egyéni, kreatív lehetőségeinek felszabadításában, és ennek hatására a teljesítményhelyzetekre való felkészítésben van.
Letöltés:
2011. július 5., kedd
A szívtelen csiga
Szereplők. Pillangó
Virág
Méhecske
Hangya
Tücsök
Katica
Csiga
Tündér:
Zenére bevonulás Gryllus V: Som virág...
Csiga: Elindultam egy fűszálon, hogy a világot megjárom,
Csigaút, csigaút, Ki tudja, hogy merre fut!
Feljutottam jó messzire, fűszálának közepére,
Uram fia, ott az út, nagy hirtelen visszafut!
Körbe mentem a fűszálon, nem jártam be a világot!
Csigaút, csigaút, Most már tudom hova jut!
Óvped: Réges- régen, amikor a csigabiga megkapta házát, még nem viselte a hátán.
Tündér:: (behozza a csigaházat) Tessék Csigabiga itt a házad!
Óvped: Boldogan járta körbe-körbe, szarvacskáit nyújtogatta, úgy csodálta a szép kis házat.
Csiga: Ugye kis virágok szép, nagyon szép?
Virágok: (Együtt) Igen nagyon szép.
Csiga háza hófehér, csigabiga belefér
Folyosója csavaros, kívül-belül csavaros.
Gyöngyvirág:Csingilingi csengetek, kis virágok keljetek,
Kis pillangók ide szálltak, és boldog szép napot kívántak.
Hóvirág: Jön a tavasz, szép kikelet, kocsija már közel lehet,
Rügyezik a sok szép faág, s előbújt a kis hóvirág.
Ibolya: Ha ragyog a nap mosolya, akkor nyílik az ibolya,
Csendben élünk, jól elbújunk, messzire száll az illatunk.
Beszállnak zümmögve a méhecskék
Méhecske 1: Zümi, zümi itt vagyunk ide szálltak illatok,
Ide szálltunk oda szálltunk, sok virágra rátaláltunk.
Méhecske 2: Méhecske vagyok, zümmögve dolgozok,
Teletöltöm hatalmas puttonyom, virágporral, csillogó arannyal,
Bejárom a az egész világot tavasszal.
Kirepülnek zümmögve a méhecskék
Zenei betét Egyszer egy hét pettyes...
Katicák: Katica, katica, katica bogárka,
Jaj, de szép, jaj de szép rajtad a kabátka,
Olyan színű, mint a pipacs, hét gomb is van rajta
Tán a szabó, piros pipacs szirmaiból varrta?
Méhecske 1: Nézd ott van két katica kapjuk el őket. ( körbe kergetik odaérnek a csigához)
Katicák: Csigabiga eressz be a házadba kergetnek a daraszak!
Csiga : Mit képzeltek,tiszta virágporos a lábatok, még összekoszoltátok a házamat! Menjetek el innen!
Katicák: menjünk bújunk el a virágok kelyhébe!
Zenei betét Gryllus: Reggeli harmat...
Pillangók: (együtt) Könnyű a léptem, libben a szárnyam, hajnalban már a kertekben jártam.
Csábít a rózsa, rezzen az ága, bókol a szélben tarka virága.
Zenei betét Csepp, csepp csepereg....
Hangya: Szorgalmas a házam népe, gyűjtögetek már a télre,
Kenyérmorzsát cipelgetek, én vagyok a hangya gyerek.
Hangya vagyok, nem tagadom, egész nap csak szorgoskodom.
Teszek-veszek és sietek, nem előznek meg a többiek.
Hangya vagyok kicsi szorgos, észrevétlen igen dolgos.
Csigabiga hangyatojást őriztem a napon, de közben jött az eső eltévedtem, hadd húzódjak meg a házadban!
Csiga: Mit képzelsz, csupa sár a lábad, még összekoszolnád a házam! Menj el innen!
Hangya: Legalább a tojásaimat hadd tegyem be!
Csiga: Még azokat sem, menj utadra!
Virágok: (együtt) Gyere ide, mi beengedünk!
Csiga: Megyek tovább, hogy a kisállatok békén hagyjanak!
Pillangó 1: Nagyon korán ébredtünk fel, ilyenkor még aludni kell,
szunnyad még a zöld füvecske, bóbiskol a friss rügyecske.
Jó napocska süss már ránk, olyan vékony a ruhánk.
Reggel óta folyton ázunk, megdermedt a kicsi szárnyunk.
Pillangó 2: Csúnya hideg ez a világ, fázik minden kicsi virág,
Nincsen bimbó még a fákon, szegény lepke mit csináljon?
Hová menjünk merre szálljunk, hideg szélben kivel játsszunk?
Csúnya sáros még a mező, lombtalan még minden erdő!
Pillangó 3: Esik az eső fütyül a szél, nincsen virág, nincs zöld levél
Jaj, de ázunk , jaj de fázunk,egy kis napot, hol találunk?
Pillangó 4 :Tavasz tündér merre repülsz? Minket ugyan miért kerülsz?
Segíts rajtunk gyere gyorsan, mert megfagyunk mi itt sorban.
Testvérkéim gyertek ide, jó szorosan bújjunk össze.
Melegítsük egymást szépen, míg felsüt a Nap az égen.
Virágok: ( együtt) Kis pillangók, mit csináltok, összebújva mire vártok?
Pillangók: (együtt) Tavaszt várunk napsugarat, sok éneklő kismadarat.
Ibolyácskát, hóvirágot, zöld réteket, boldogságot.
Zenei betét Halász Judit Napsugár Közös tánc
Tücsök: Én vagyok a Tücsök Lóri, muzsikálni szeretek
Ezért kedvelnek az erdei gyerekek.
Muzsikus a mesterségem, dicsőség ez nem is szégyen,
Aki nyáron hallgat engem, talán télen sem hagy cserben.
Jaj, jaj csigabiga kiöntött a víz a lyukamból, kérlek engedj be a házadba!
Csiga: Mit képzelsz ez nem szálloda! Menj el innen!
Tündér: Bóbita bóbita táncol, körben az angyalok ülnek,
Béka hadak fuvoláznak, sáska hadak hegedülnek.
Bóbita , bóbita játszik, szárnyat igéz a malacnak,
ráül ígér neki csókot, röpteti és kikacagja.
(odamennek a kis állak) Szerbusztok kisállatok,ti miért szomorkodtok?
Együtt: A szívtelen csigabiga nem engedett be a házába, pedig olyan szépen kértük!
Tündér: Gyertek menjünk el a csigához! Szervusz Csigabiga!
Csiga: Szervusz Tavasztündér!
Tündér: Hallottam mi történt, elmesélték a kisállatok!
Azért, mert ilyen gonosz voltál, elvarázsollak! Nőjön a hátadra a házad, viseld éjjel- nappal, télen-nyáron. Csiribi-csiribá!
Óvped: És a csigának a hátára nőtt a háza, azóta is a hátán cipeli a házát.
Zenei betét Gryllus Csiga vonatozás
Összeszedjük közben a fejdíszeket és tánc a Zeneovi: Tavaszi szél
--
Virág
Méhecske
Hangya
Tücsök
Katica
Csiga
Tündér:
Zenére bevonulás Gryllus V: Som virág...
Csiga: Elindultam egy fűszálon, hogy a világot megjárom,
Csigaút, csigaút, Ki tudja, hogy merre fut!
Feljutottam jó messzire, fűszálának közepére,
Uram fia, ott az út, nagy hirtelen visszafut!
Körbe mentem a fűszálon, nem jártam be a világot!
Csigaút, csigaút, Most már tudom hova jut!
Óvped: Réges- régen, amikor a csigabiga megkapta házát, még nem viselte a hátán.
Tündér:: (behozza a csigaházat) Tessék Csigabiga itt a házad!
Óvped: Boldogan járta körbe-körbe, szarvacskáit nyújtogatta, úgy csodálta a szép kis házat.
Csiga: Ugye kis virágok szép, nagyon szép?
Virágok: (Együtt) Igen nagyon szép.
Csiga háza hófehér, csigabiga belefér
Folyosója csavaros, kívül-belül csavaros.
Gyöngyvirág:Csingilingi csengetek, kis virágok keljetek,
Kis pillangók ide szálltak, és boldog szép napot kívántak.
Hóvirág: Jön a tavasz, szép kikelet, kocsija már közel lehet,
Rügyezik a sok szép faág, s előbújt a kis hóvirág.
Ibolya: Ha ragyog a nap mosolya, akkor nyílik az ibolya,
Csendben élünk, jól elbújunk, messzire száll az illatunk.
Beszállnak zümmögve a méhecskék
Méhecske 1: Zümi, zümi itt vagyunk ide szálltak illatok,
Ide szálltunk oda szálltunk, sok virágra rátaláltunk.
Méhecske 2: Méhecske vagyok, zümmögve dolgozok,
Teletöltöm hatalmas puttonyom, virágporral, csillogó arannyal,
Bejárom a az egész világot tavasszal.
Kirepülnek zümmögve a méhecskék
Zenei betét Egyszer egy hét pettyes...
Katicák: Katica, katica, katica bogárka,
Jaj, de szép, jaj de szép rajtad a kabátka,
Olyan színű, mint a pipacs, hét gomb is van rajta
Tán a szabó, piros pipacs szirmaiból varrta?
Méhecske 1: Nézd ott van két katica kapjuk el őket. ( körbe kergetik odaérnek a csigához)
Katicák: Csigabiga eressz be a házadba kergetnek a daraszak!
Csiga : Mit képzeltek,tiszta virágporos a lábatok, még összekoszoltátok a házamat! Menjetek el innen!
Katicák: menjünk bújunk el a virágok kelyhébe!
Zenei betét Gryllus: Reggeli harmat...
Pillangók: (együtt) Könnyű a léptem, libben a szárnyam, hajnalban már a kertekben jártam.
Csábít a rózsa, rezzen az ága, bókol a szélben tarka virága.
Zenei betét Csepp, csepp csepereg....
Hangya: Szorgalmas a házam népe, gyűjtögetek már a télre,
Kenyérmorzsát cipelgetek, én vagyok a hangya gyerek.
Hangya vagyok, nem tagadom, egész nap csak szorgoskodom.
Teszek-veszek és sietek, nem előznek meg a többiek.
Hangya vagyok kicsi szorgos, észrevétlen igen dolgos.
Csigabiga hangyatojást őriztem a napon, de közben jött az eső eltévedtem, hadd húzódjak meg a házadban!
Csiga: Mit képzelsz, csupa sár a lábad, még összekoszolnád a házam! Menj el innen!
Hangya: Legalább a tojásaimat hadd tegyem be!
Csiga: Még azokat sem, menj utadra!
Virágok: (együtt) Gyere ide, mi beengedünk!
Csiga: Megyek tovább, hogy a kisállatok békén hagyjanak!
Pillangó 1: Nagyon korán ébredtünk fel, ilyenkor még aludni kell,
szunnyad még a zöld füvecske, bóbiskol a friss rügyecske.
Jó napocska süss már ránk, olyan vékony a ruhánk.
Reggel óta folyton ázunk, megdermedt a kicsi szárnyunk.
Pillangó 2: Csúnya hideg ez a világ, fázik minden kicsi virág,
Nincsen bimbó még a fákon, szegény lepke mit csináljon?
Hová menjünk merre szálljunk, hideg szélben kivel játsszunk?
Csúnya sáros még a mező, lombtalan még minden erdő!
Pillangó 3: Esik az eső fütyül a szél, nincsen virág, nincs zöld levél
Jaj, de ázunk , jaj de fázunk,egy kis napot, hol találunk?
Pillangó 4 :Tavasz tündér merre repülsz? Minket ugyan miért kerülsz?
Segíts rajtunk gyere gyorsan, mert megfagyunk mi itt sorban.
Testvérkéim gyertek ide, jó szorosan bújjunk össze.
Melegítsük egymást szépen, míg felsüt a Nap az égen.
Virágok: ( együtt) Kis pillangók, mit csináltok, összebújva mire vártok?
Pillangók: (együtt) Tavaszt várunk napsugarat, sok éneklő kismadarat.
Ibolyácskát, hóvirágot, zöld réteket, boldogságot.
Zenei betét Halász Judit Napsugár Közös tánc
Tücsök: Én vagyok a Tücsök Lóri, muzsikálni szeretek
Ezért kedvelnek az erdei gyerekek.
Muzsikus a mesterségem, dicsőség ez nem is szégyen,
Aki nyáron hallgat engem, talán télen sem hagy cserben.
Jaj, jaj csigabiga kiöntött a víz a lyukamból, kérlek engedj be a házadba!
Csiga: Mit képzelsz ez nem szálloda! Menj el innen!
Tündér: Bóbita bóbita táncol, körben az angyalok ülnek,
Béka hadak fuvoláznak, sáska hadak hegedülnek.
Bóbita , bóbita játszik, szárnyat igéz a malacnak,
ráül ígér neki csókot, röpteti és kikacagja.
(odamennek a kis állak) Szerbusztok kisállatok,ti miért szomorkodtok?
Együtt: A szívtelen csigabiga nem engedett be a házába, pedig olyan szépen kértük!
Tündér: Gyertek menjünk el a csigához! Szervusz Csigabiga!
Csiga: Szervusz Tavasztündér!
Tündér: Hallottam mi történt, elmesélték a kisállatok!
Azért, mert ilyen gonosz voltál, elvarázsollak! Nőjön a hátadra a házad, viseld éjjel- nappal, télen-nyáron. Csiribi-csiribá!
Óvped: És a csigának a hátára nőtt a háza, azóta is a hátán cipeli a házát.
Zenei betét Gryllus Csiga vonatozás
Összeszedjük közben a fejdíszeket és tánc a Zeneovi: Tavaszi szél
--
2011. március 3., csütörtök
Játék hanggal, beszéddel
Az óvodai drámajáték, a kisgyermekek nyelvi fejlődését és egész személyiségét gazdagon segítő nevelés.
Nemcsak a mese dramatizálása tartozik a drámapedagógia eszközrendszerébe.
A "szerepjáték" elemeivel felnőttkorban is találkozunk, hisz sok szituációban szerepet játszunk: beosztott, vezető, apa, anya, szerelmes társ, barátként tesszük, amit a szerep "oszt" ránk. Csak felnőttként már kialakulnak azok a tulajdonságok, képességek, melyek szerint képesek vagyunk szerepeinket "eljátszani". Magunkénak tudhatjuk ehhez a nyelvi eszközöket is, szókincs, kifejezőképesség, hangszín, beszédstílus.
A kisgyermeknél ez még kialakulóban van, és ha drámajátékot játszunk velük, segíthetjük őket személyiségjegyeik fejlődésében. Erre számos alkalom adódik otthon is, téli délutánonként, mikor nyúz gyermekünk, hogy unatkozik és szeretne velünk játszani, vagy olyan holt időben, amikor várakozniuk kell. Arra mindig ügyelnünk kell, hogy fokozatosan célszerű elkezdeni a játékot, sohasem erőltetni és csak addig játszani, míg gyermekünk számára érdekes.
A légzéshezkapcsolódó néhány játék:
- "lihegjünk mint egy kiskutya!" /erősen, gyengén, mérgesen, kényeskedve/ ehhez egy mondóka:
"Kicsi kutya vek-vek-vek,
csihöl-csahol bereked.
Öreg kutya vak-vak-vak,
ha nem muszáj, nem ugat."
- gyertyafújás- lehet gyertya a mutatóujjunk is vagy igazi!- sokszor elfújni /erősen gyengén/
- papírszelet vagy tollpihe, vattapihe fújás asztalon egymásnak- ki tudja előbb a másikhoz fújni?
- ceruzafújás- ki tudja az asztalon lévő ceruzát messzebbre fújni
Hallásfejlesztéshez: zörejhangok, környezetünk hangjainak felismerése
-"Mi szól a takaró alatt?"- különféle anyagú tárgyakat együtt összekészítünk, amelyeket majd hangkeltésre használunk, letakarjuk és egyenként megütögetjük, ki kell találni mi szólal meg /üvegpohár, olló csattogás, papírszelet gyűrés, fakocka, fémgolyó v.műanyagkocka../
- "Honnan jön a hang?"- a kisgyerek becsukott v. kötött szemmel ül és mutatja hol
keltünk zajt és mivel a szobában /függönyhúzás, kanálcsörgetés, széknyikorgatás, stb./.
-Csend-játék: lefekszünk vagy kényelmesen ülünk csendben egy ideig, majd elmondjuk mi hallatszott be a lakásba kintről- autótülkölés, szirénázás, kutyaugatás...ki hallott többet?
Beszédmozgást fejlesztők:
-Hangutánzó játékok: utánozzuk a farkast /a-ú/, a csacsit /i-á/, a malackát /u-i/, a mentőt /é-ő/, a nevető törpét /így-úgy/, táncoló gyerekeket /hipp-hopp/, tyúkanyót /kitty-kotty/, kalapácsot /kipp-kopp/, órát /tik-tak/, harangot /bim-bam/- ezt 8- 1o-szer is lehet egymás után és más hanggal is kipróbálhatjuk / egér: cin-cin, faág: riccs-reccs, méhecske: zim-züm./
-Nyelvtorna- hogyan nyalakodik a cica?- körbe- körbe nyaljuk a szánkat, a zsiráf felnyúl a fára, majd lehajol inni- a nyelvhegy emelése orrig, majd az áll érintése nyelvvel.
-Gombócot eszünk- a nyelvet jobb-bal felé tesszük a szánkban, kinyomjuk oldalt gombócba.
-Taps-ritmus- előtapsolunk a kicsinknek és ő utánozza- rövid, hosszú, 2 rövid, 1 hosszú, 1 hosszú, 2 rövid
-Énekelve beszélünk- mindent énekelve mondunk, kérdezünk és a válasz is énekelve történjen!
-Énekeld a neved!- hangszínt gyakorlunk vele
énekeld a neved szomorúan, nevetve, dörmögve, nyávogva, dideregve, berregve - sok nevetéssel jár!
Szókincs, emlékezet fejlesztést segítik: /5- 6 éveseknek/
-Mondatlánc- történet kitalálása közösen, a felnőtt el kezd egy mesét "az őzgida sétált az erdőben..", a kicsink folytatja egy új mondatot hozzátéve és ez felváltva folytatódhat.
-Névgyakorlás
"Én vagyok én,
Te vagy te,
Az én nevem
Mond meg te!"- mutogatva elmondjuk együtt a mondókát és a végén gyorsan kell felelni.
-Szóvadászat: A felnőtt kezdi és mond egy szót, amelynek az ellentétét várja válasz
válaszként, pl: én mondom fehér, te mondod...fekete, kicsi-nagy, este-reggel, okos-buta.
-Felelj gyorsan!: Egymásnak dobunk egy labdát és kérdezzük "mi piros?"- válasz: pl.
"cseresznye" és az odadobott labdát visszadobja.
/"mi gömbölyű?", "mi nehéz?","miből van rajtad kettő?"/
-Igaz-hamis: a felnőtt igaz és hamis kijelentéseket mond, a kisgyerek eldönti
helyességét és annyi mogyorót vagy bármi mást kap, ahányat jól mond: pl: ősszel rügyeznek a fák /igaz- hamis?/.
-Barkochba játék: /5- 6 éveseknek/ a felnőtt kezdi: "gondoltam valamire /előre meghatározott témakörön belül pl. háziállat, jármű,/, kérdezz!"- kérdésekkel ki kell találni mire gondolt anya vagy apa, aztán cserével folytatni.
-Asszociációs játék: mondok egy szót, mondj rá egy másikat, ami leghamarabb eszedbe jut róla Pl.: hópihe-tél, hideg, szép, hóember - lényeges a gyors reagálás.
Napok megtanításához mondókák:
hétfő hetibe,
kedd kedvibe,
szerda szeribe,
csütörtök csűribe,
péntek pitvarába,
szombat szobájába
vasárnap a verpeléti vásárba.
-
Hétfő, kedd, szerda, csütörtök,
péntek, szombat, vasárnap,
jó dolgunk van,
mint erdőn a madárnak.
Hónapok elsajátításához:
Január elől jár,
Február a nyomán,
Március szántó-vető
Április nevettető,
Május szépen zöldellő
Június nevető,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November télelő,
December pihenő.
Napszakokhoz:
Jóreggel, hazahoztam az embert,
vettem néki minden jót,
diófából kisajtót!
Jónapot, hazahoztam a papot,
vettem neki kalapot,
háromlábú malacot.
Jóestét, hazahoztam a kecskét,
vettem néki keszkenőt,
piros selyem zsebkendőt.
Nyelvtörők:
Cica farka tarka-barka,
három szarka rászállt arra.
Nehéz is a három szarka,
lekonyult a tarka-barka
cica farka.
-
jön az úton kicsi, kocsi,
kicsi kocsi nyekereg,
hej, te gazda zsírozd meg a kereket.
-
Csendes csiga csinosítgat,
kicsi csodás házacskáján.
-
Jól járnak a molnárok,
mikor jó nyár jár rájok.
-
Két kert között fireg-forog
törpe, tarka kurta farkú
török tyúk.
2011. március 2., szerda
Kívánságjáték
Kiscsoportban
Egyszerűen körbeülünk egy nagy szőnyeg szélén, középre helyezünk egy illatos mécsest. Beszélgetést kezdeményezünk, leginkább olyasmiről, hogy „mi történt ma, aminek a legjobban örültetek?”, vagy „mit szeretnétek, milyen játékot játsszunk ma?”. Kiscsoportban nehezen kezdődik el az önálló beszéd, ám ha egy gyermek elkezdi, akkor rögtön egyszerre rákezdik a többiek is. Nem kell megijedni, a kezdeti kaotikus egyszerre beszélésből nagyon hamar kialakul az egymást meghallgató aktív beszélgetés, ha a gyermekek tapasztalják az óvónő figyelmes, türelmes hallgatását. Ezt pedig úgy tudjuk nyomatékosítani, ha időnként elismételjük a halkabb, bátortalanabb gyermekek szavait. Például: „Bence azt mondta nektek, hogy örül, mert ma a nagymamája jön érte az óvodába!” Miért jó ez a „papagáj-módszer”? Azért, mert a csendesebb gyermek szavai is eljutnak a közösséghez, megélheti ő is, hogy az ő szavaira figyelnek, ha csak közvetve is. Másrészt pedig a hangosabb gyermekek is megtapasztalják, hogy lám-lám, az óvó néni igazából figyel mindenkire, még el is ismétli azt, amit nem hallott jól mindenki. Középső csoportban Hasonlóan kezdjük a játékot, de a folytatásban körbeadunk egy „kívánság-almát” vagy egyéb eszközt – ragaszkodnunk kell a további játékokban is ugyanahhoz az eszközhöz mint „varázsszerszámhoz”. A körbeadásnak vannak szabályai: fontos, hogy a gyerekek a mellettük ülőnek a kezébe adják a tárgyat, és közben nézzenek rá, a fogadó gyermek pedig tartsa a kezét, várja a tárgyat, és közben nézzen rá a társára, akitől kapja. Találkozzon a gyermekek tekintete az átadáskor – ennek üzenete, hogy: „Kapsz valamit, figyelj arra, akitől kapod, nézz rá, ez a pillanat a tiétek: aki kap, és aki ad!” Lehet akár kis rímet költeni az egyes momentumokhoz, a gyerekek nagyon szeretnek aktívan részt venni ilyesmiben. Mi például arra írtunk rímet, amikor egyik gyermek átad, másik gyermek átvesz, így szól: „Aki kapja, aki adja, összenéz egy pillanatra!” Persze azt is megélik ilyenkor a gyerekek, hogy mindenkiből lesz adó is és fogadó is, mert a játék körbejár. Nagycsoportban Az előző játékok újrajátszása mellett továbblépve már körbe tudjuk adni a mosolygást, a simogatást. A körbeadás szabályai ugyanazok, de már nem is kell figyelmeztetni erre a gyermekeket, mert sajátjukká válik a kapcsolatfelvétel folyamán a szemkontaktus felvétele. Ha vegyes csoportunk van, akkor ugyanebben a sorrendben lépegessünk a gyerekekkel, mert ezek a játékok nem életkorhoz kötöttek, hanem fejlettséghez (márpedig a szociális intelligencia mindig fejleszthető). |
Jegesmedvék
|
Ajánlott korcsoport: 4–7 éves korú gyermekek
A játék játszható: az egész csoporttal A játék eszközei: – nagyméretű takaró – magnó – kazetta A fejlesztés lehetőségei: akusztikus figyelem, szabályok betartása, társas kapcsolatok erősítése, mozgásfejlesztés A játék leírása Leterítünk a földre egy akkora takarót, amelyre a játékosok kényelmesen rá tudnak állni. Ez lesz a jéghegy, a játékosok lesznek a jegesmedvék. Ha szól a zene, a játékosok a takarón kívül sétálnak. Amikor a zene elhallgat, gyorsan vissza kell állni a takaróra. Minden séta után kisebbre hajtjuk a takarót (olvad a jéghegy), így egyre nehezebb helyet találni mindenkinek, pedig itt csak közös győzelem van. |
A fecskék etetik fiókáikat
|
Környezeti játék
Ajánlott korcsoport: 4–7 éves korú gyermekek A játék játszható: az egész csoporttal A játék eszközei: – színes fonalak (eltérő színű, vastagságú, hosszúságú) – a fonalakkal azonos színű csipeszek – tálca A fejlesztés lehetőségei: gyors mozgás, finommotorika, színérzék, matematikai képességek, szabálytudat-alakítás, észlelés A játék leírása A játék kint a szabadban és bent is játszható. A játszó gyermekeket 5 vagy 7 fős csoportokra osztjuk. Ezek a csoportok egy-egy különálló fecskecsalád. Minden családban van egy fecskemama, egy fecskepapa és 3 vagy 5 fióka (ennyit költenek egy alkalommal). A szülők jelre kirepülnek kukacot gyűjteni – ezek a földre szórt fonalak. A cél minél több kukacot összegyűjteni. Nehezíthető a játék azzal, hogy egyszerre csak egy kukac vihető, vagy a kukac felszedésének módjával (mutató- és hüvelykujjal, csipesszel). Nyertes az a fecskepár, aki a legtöbb kukacot gyűjtötte a fiókáinak. A játék végén meg lehet becsülni, melyik család gyűjtötte a legtöbbet, megszámolhatják, megnevezhetik a színeket, kiválogathatják vastagság szerint. Játszható úgy is, hogy minden gyermek egyszerre vesz részt a játékban és versenyeznek, kié a legtöbb kukac vagy a leghosszabb kukac. Nehezíthető a játék, ha meghatározzuk, hogy csak olyan színű kukac gyűjthető, amilyen színű a csipesz, amilyen színű a madárcsőr, vagy csak bizonyos színű kukac gyűjthető. |
Kacor király
Óvodai csoportunkon belül számos esetben találkozzunk azzal a problémával, hogy a gyermekeket egyfajta megmagyarázhatatlan félelem tölti el. Ennek alapja lehet egy otthonról hozott szorongás (pl. Ha rossz leszel, otthagylak az óvodában!), de egy óvodai csoporttárs megfélemlítésből jövő félelem is (pl. Ha nem adod nekem, megmondalak!).
Fókuszkérdések (az óvodapedagógus számára): Miért félünk valakitől, valamitől, akit, amit nem ismerünk? Mitől félhet egy gyermek? Milyen jelek alapján vesszük észre? A saját csoportunkban milyen konkrét jelek utalnak erre?
1. FOGLALKOZÁS:
Mint minden foglalkozást, így a mesével valót is megelőzheti egyfajta szertartásos felvezetés. Ebben az esetben használhatjuk a következőt, de ha van sajátunk, akkor maradhatunk annál is:
A mese köszöntése: Álljatok körbe és mindenki fogja meg egymás kezét. Guggoljatok le és miközben egyszerre emelkedünk, mondjátok azt, hogy: Szia mese! vagy Jó reggelt mese! Ahogyan lassan emelkedtek, egyre hangosabban köszöntsétek a mesét.
Ezután kényelmesen helyezkedjünk el egy nagy szőnyegen
A meséhez kapcsolódó drámajátékok, melyek a mese érzelmei elemeit (fensőbbség éreztetése, félelem, projekció) veszik alapul:
Eszközök: szőnyeg, terítő, főzőkanál, egy kisebb méretű zsák vagy batyu
A mesét követő első kérés: Kérlek, most csukjátok be a szemeteket, és képzeljétek el, hogy kik lennétek legszívesebben az elhangzott mesében! Ha megérintem a vállatokat mondjátok ki hangosan annak a szereplőnek a nevét, akik legszívesebben lennétek az elhangzott mesében!
Fontos kihangsúlyozni a gyermekeknek, hogy csak az mondhatja ki a szereplő nevét, akit az óvodapedagógus „kihangosít” vagyis akinek megérinti a vállát.
1.Óriások és törpék menete: Határozzuk meg előre a játékteret, ami lehet pl. az a szőnyeg, amin a gyerekek a mesét hallgatták.
Képzeljétek el, hogy milyen egy törpemacska és mutassátok meg, hogy ti milyen törpemacskák lennétek. Most képzeljétek el, hogy milyenek lennétek, ha ti lennétek a világ legnagyobb macskái és mutassátok meg, hogy ti milyen óriásmacskák lennétek. Képzeljétek el, hogy a szőnyeg most egy mesebeli erdővé változik, melyben ezek a macskák sétálnak. Ti is sétáljatok most ebben az erdőben először úgy, minta törpemacskák lennétek. Ha azt a szót halljátok, hogy: „Csere!” változzatok óriásmacskákká! Ezután osszuk két részre a csoportot (pl. körben állnak a gyerekek és mindenkinek mondunk egy színt, amit meg kell jegyezniük pl. kék, piros. Letérdelünk a kör közepébe, vállmagasságban felemeljük a karjainkat és megkérjük a gyerekeket, hogy akinek piros színt mondtunk az álljon a jobb karunkhoz, akinek pedig kéket az a balhoz (mindenkinek meg kell érinteni valamelyik karunkat). A következőkben az adott színekhez társítjuk a törpét és az óriást és ennek megfelelően mozgunk a térben. A következő felkiáltással:„ A kékek törpék, a pirosak óriások!” A játékot úgy is játszhatjuk, hogy óriásmacskák és óriás rókák, illetve törpemacskák és törpe rókák lesznek a gyerekek.
2. Erdei lakoma: Üljünk körbe és hívjuk meg Kacor királyt egy nagy erdei lakomára. Terítsünk meg neki gondolatban. Tegyünk le egy kis terítőt a kör közepére. Képzeljétek el, hogy milyen ennivalót adnátok neki vacsorára. Ha hozzátok kerül a főzőkanál (amit az óvodapedagógus közben a kezében tart) hangosan mondjátok ki annak az ételnek a nevét, amit az lakomára vinnétek. Az óvodapedagógus kezdi. Sorban haladunk és mindig az a gyerek mondhatja, hogy milyen ételt „adna” Kacor királynak, akinek a kezében van a főzőkanál. pl. „Én egy nagy csésze habos kakaót adnék neki.” A kört a következő mondattal zárhatjuk: Már itt is van Kacor király. Meséljünk neki most mi!
3. Attól félek a legjobban … : Meséljük el Kacor királynak, hogy mitől félünk a legjobban. Mi az, amitől a legjobban féltek és mit csináltok akkor, ha találkoztok ezzel a „félelmetes” dologgal?
Az óvodapedagógus kezdi a kört, elmondja és megmutatja, hogy neki mi a legfélelmetesebb dolog pl. „Nekem az a legfélemeletesebb, amikor bemegyek egy sötét szobába, ilyenkor mindig összerezzenek és kezemet a mellkasomhoz szorítom.”
A sor végén újra felidézhetjük, hogy ki milyen mozdulatot mutatott a félelem „leküzdésére”. Név szerint is, de akár úgy is, hogy az óvodapedagógus mutat egy mozdulatot és hozzá kell társítani a nevet.
4. A félelembolt: Képzeljétek el, hogy egy nagy boltban vagyunk. Ez egy különleges bolt, ahol nem venni, hanem eladni lehet dolgokat. Különböző félelmeket lehet eladni mosolyért. (A molyos nagyságát a gyerekek határozhatják meg, pl. lehet kicsi, nagy, közepes, fülig érő stb.). A bolt tulajdonosa én vagyok (mondja az óvodapedagógus), és egy kisméretű zsákba gyűjtöm a félelmeket. Most mindannyian menjetek a bolt ajtaja elé (az ajtót szimbolikusan két szembe állított kisszékkel is jelezhetjük.) és amikor azt mondom, hogy: „Tessék, beljebb jönni!” lépjetek be, köszönjetek és mondjátok el, hogy milyen félelmet hozatok, tegyétek a zsákba és kérjetek egy mosolyt cserébe!
(Aki sorra került üljön az óvodapedagógussal szemben, úgy, hogy jól lássa őt és minél pontosabban tudja utánozni azt a mosolyt, amit a következő gyermek kér. Az utánzásra azért van szükség, hogy az a gyerek, aki már sorra került ne unatkozzon, legyen feladata. A feladat pedig, hogy minél pontosabban utánozzák az óvodapedagógust.)
Amikor összegyűlt az összes félelem, a kis zsákot fel lehet akasztani a csoportszoba egyik sarkába, hogy a gyerekek ez után is oda tudják tenni az félelmeiket.
A mesezárás lehet a mesekezdés ellentétje:
Elköszönés a mesétől:
Álljatok körbe és mindenki fogja meg egymás kezét. Emeljétek fel a kezeteket, és ahogy ereszkedünk lefelé egyre halkabban mondjuk azt, hogy: Viszlát mes
Kacor király
Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s annak volt egy macskája. Ez a macska olyan kajtár, olyan falánk volt, hogy minden fazékba, minden lábasba beleütötte az orrát. A szegény asszony megelégelte a macska kajtárságát, s egyszer, mikor a macska a tejeslábast egészen kiürítette, fogta a seprűt, jól megverte, s mondta neki:
– Kitakarodj a házamból, fel is út, le is út, többet ide be ne tedd a lábadat!No, szegény macska mehetett világgá. Elindult nagy búsan, kiment a faluból, bódorgott erre–arra, mindenfelé, aztán egy hídhoz ért, ott leült, s dorombolt magában nagy búsan. Amint ott üldögélne, látja, hogy ott üldögél egy róka is. Szépen odasettenkedik, s elkezd a róka farkával játszani. Megijed a róka, visszafordul, nézi a macskát, nem tudja elgondolni, mi az isten teremtése lehet, ilyen állatot még nem látott. Visszahőköl egy kicsit, de vissza a macska is, mert még ő sem látott rókát világon való életében. Mind a kettő megijedt a másiktól.
No, hanem mégis a róka szólalt meg először. Kérdi a macskától nagy szepegve:
– Ki légyen az úr?
“Ahá! – gondolja magában a macska. – Úgy látszik, fél tőlem.”
Mindjárt nekibátorodott, s mondotta is nagy büszkén:
– Mit, hát te nem ismersz engem? Tudd meg, hogy én Kacor király vagyok. Nincs az az állat, aki ne félne éntőlem.
– Ejnye, ejnye – mondotta a róka –, igazán szégyellem, hogy még a híredet sem hallottam.
Egyszeribe meghívta nagy tisztelettel Kacor királyt: legyen szerencséje, látogassa meg az ő szegény házánál, lesz tyúkhús, récehús, lúdhús vacsorára, s minden, ami kitelik tőle.
– Jól van – mondotta Kacor király –, hát elmegyek veled.Elmennek a róka házába, de bezzeg a róka sürgött–forgott, felvetette a konyhát, sütött mindenféle pompás pecsenyét, kínálta Kacor királyt:
– Egyék felséged, egyék, ne éhezzék, mint otthon.
Mikor aztán az ebédnek vége volt, ágyat vetett Kacor királynak, puha ágyat, s Kacor király meghagyta, hogy csend legyen a háznál, nehogy valaki megháborítsa az ő nyugodalmában. Kiment a róka a háza elé, ott járt fel s alá, vigyázott, nehogy valaki bemenjen, de még a háza felé se közelítsen.
Egyszer jön arra egy nyúl, s a róka már messziről rákiáltott:
– Szaladj innét, te szerencsétlen, nem tudod, hogy nálam alszik Kacor király? Ha felébreszted, vége az életednek!
Hiszen egyéb sem kellett a nyúlnak, uccu, neki, szaladt árkon–bokron által, mintha szemét vették volna. Amint szaladt, szembejő vele egy medve, s kérdi:
– Hát te hova szaladsz, talán bizony a kopók kergetnek?
– Jaj, ne is kérdezze, medve bátyámuram! A róka koma háza előtt jöttem el, s azt mondta róka koma, hogy szaladjak, mert Kacor király van nála szálláson, s ha felébresztem, vége az életemnek.
– Hm, hm – mondja a medve –, na hallod–e, öcsém, sok országot s világot bejártam, de Kacor királynak még a színét sem láttam, de még a hírét sem hallottam. No, csak azért is meglátogatom róka komát, hadd lám, ki az a Kacor király!
Elmegy a medve róka komához, s hát, róka koma még mindig ott jár–kel a háza előtt, s amint meglátja a medvét, kiált neki:
– Jaj, lelkem medve komám, ne jöjjön erre, mert ha Kacor királyt felébreszti, vége az életének, vége az enyimnek is!
De bezzeg megijedt a medve is, megfordult, s futott keresztül az erdőn, mintha szemét vették volna, meg sem állott, míg a nyulat utol nem érte. Hát mire odaért, ott voltak a nyúl körül mindenféle állatok, szárnyasok és szárnyatlanok. A nyúl beszélt nekik Kacor királyról, s az állatok rémüldöztek.
– Jaj, Istenem, mi lesz velünk, ha Kacor király felébred, s elindul az erdőben?!Volt ott mindenféle állat: farkas, szarvas, őz, varjú, sas, holló, s mind szörnyen meg voltak ijedve, nem tudták, hogy mit csináljanak. Azt mondta egyszer a nyúl:
– Mondok én valamit. Álljunk össze, ahányan vagyunk, csináljunk nagy vacsorát, s hívjuk meg Kacor királyt; ha róka komához eljött vacsorára, eljön mihozzánk is.
– Biz az jó lesz – mondotta a varjú –, én, ha megbíztok bennem, elmegyek róka komához, s meghívom Kacor király őfelségét.
Bezzeg hogy megbízták, hogyne bízták volna, hadd menjen a varjú. Elmegy a varjú róka komához, köszön illendőképpen, mondja, hogy mi jóban jár.
– Jól van – mondja róka koma –, mindjárt bemegyek, megnézem, hogy felébredt–e, s elémondom a kívánságotokat.
Bemegy róka koma, s hát éppen akkor dörzsöli a szemét Kacor király, nagyokat nyújtózkodik, hogy ropog belé a csontja.
– No, mi hír, barátom? – kérdi Kacor király.
– Felséges királyom – mondja róka koma –, itt van egy varjú. Minden rendű és rangbéli állatok küldték ide, hogy meghívják felségedet vacsorára.
Kacor király megpödörte bajuszát, s mondta róka komának:
– Jól van, mehetsz. Mondd a varjúnak, hogy elmegyek.Visszarepül a varjú nagy örömmel a többi állathoz, s jelenti Kacor király üzenetét. Hej, uram teremtőm, egyszeribe nagy tüzet raknak az erdő közepén! A medve hozott ökörhúst, a farkas lóhúst, a sas mindenféle apró madarat; a nyúl felcsapott szakácsnénak, forgatta a nyársat, sütötte a drága pecsenyéket; a többiek körülállták a tüzet, úgy várták Kacor király őfelségét.
Aközben Kacor király is nekikészülődött, jó hegyesre kipödörte a bajuszát, s elindult róka komával a vendégségbe. Elejükbe jött a varjú, s úgy mutatta az utat, de a világ minden kincséért, sem mert volna leszállni a földre, hanem repült egyik fa tetejéről a másikra, s úgy károgta:
– Erre, erre!
Egyszer meglátják Kacor királyt, amint jő róka komával. Hát, uram, teremtőm, ahány állat ott volt, mindannyinak inába szállt a bátorsága!
– Jaj, jaj – kiabált a nyúl –, ott jő Kacor király, még felszúr a bajuszára!
– Szaladjon, ki merre tud! – kiáltott a medve, s azzal nekiiramodtak, szaladtak, ahányan voltak, annyifelé
– Kitakarodj a házamból, fel is út, le is út, többet ide be ne tedd a lábadat!No, szegény macska mehetett világgá. Elindult nagy búsan, kiment a faluból, bódorgott erre–arra, mindenfelé, aztán egy hídhoz ért, ott leült, s dorombolt magában nagy búsan. Amint ott üldögélne, látja, hogy ott üldögél egy róka is. Szépen odasettenkedik, s elkezd a róka farkával játszani. Megijed a róka, visszafordul, nézi a macskát, nem tudja elgondolni, mi az isten teremtése lehet, ilyen állatot még nem látott. Visszahőköl egy kicsit, de vissza a macska is, mert még ő sem látott rókát világon való életében. Mind a kettő megijedt a másiktól.
No, hanem mégis a róka szólalt meg először. Kérdi a macskától nagy szepegve:
– Ki légyen az úr?
“Ahá! – gondolja magában a macska. – Úgy látszik, fél tőlem.”
Mindjárt nekibátorodott, s mondotta is nagy büszkén:
– Mit, hát te nem ismersz engem? Tudd meg, hogy én Kacor király vagyok. Nincs az az állat, aki ne félne éntőlem.
– Ejnye, ejnye – mondotta a róka –, igazán szégyellem, hogy még a híredet sem hallottam.
Egyszeribe meghívta nagy tisztelettel Kacor királyt: legyen szerencséje, látogassa meg az ő szegény házánál, lesz tyúkhús, récehús, lúdhús vacsorára, s minden, ami kitelik tőle.
– Jól van – mondotta Kacor király –, hát elmegyek veled.Elmennek a róka házába, de bezzeg a róka sürgött–forgott, felvetette a konyhát, sütött mindenféle pompás pecsenyét, kínálta Kacor királyt:
– Egyék felséged, egyék, ne éhezzék, mint otthon.
Mikor aztán az ebédnek vége volt, ágyat vetett Kacor királynak, puha ágyat, s Kacor király meghagyta, hogy csend legyen a háznál, nehogy valaki megháborítsa az ő nyugodalmában. Kiment a róka a háza elé, ott járt fel s alá, vigyázott, nehogy valaki bemenjen, de még a háza felé se közelítsen.
Egyszer jön arra egy nyúl, s a róka már messziről rákiáltott:
– Szaladj innét, te szerencsétlen, nem tudod, hogy nálam alszik Kacor király? Ha felébreszted, vége az életednek!
Hiszen egyéb sem kellett a nyúlnak, uccu, neki, szaladt árkon–bokron által, mintha szemét vették volna. Amint szaladt, szembejő vele egy medve, s kérdi:
– Hát te hova szaladsz, talán bizony a kopók kergetnek?
– Jaj, ne is kérdezze, medve bátyámuram! A róka koma háza előtt jöttem el, s azt mondta róka koma, hogy szaladjak, mert Kacor király van nála szálláson, s ha felébresztem, vége az életemnek.
– Hm, hm – mondja a medve –, na hallod–e, öcsém, sok országot s világot bejártam, de Kacor királynak még a színét sem láttam, de még a hírét sem hallottam. No, csak azért is meglátogatom róka komát, hadd lám, ki az a Kacor király!
Elmegy a medve róka komához, s hát, róka koma még mindig ott jár–kel a háza előtt, s amint meglátja a medvét, kiált neki:
– Jaj, lelkem medve komám, ne jöjjön erre, mert ha Kacor királyt felébreszti, vége az életének, vége az enyimnek is!
De bezzeg megijedt a medve is, megfordult, s futott keresztül az erdőn, mintha szemét vették volna, meg sem állott, míg a nyulat utol nem érte. Hát mire odaért, ott voltak a nyúl körül mindenféle állatok, szárnyasok és szárnyatlanok. A nyúl beszélt nekik Kacor királyról, s az állatok rémüldöztek.
– Jaj, Istenem, mi lesz velünk, ha Kacor király felébred, s elindul az erdőben?!Volt ott mindenféle állat: farkas, szarvas, őz, varjú, sas, holló, s mind szörnyen meg voltak ijedve, nem tudták, hogy mit csináljanak. Azt mondta egyszer a nyúl:
– Mondok én valamit. Álljunk össze, ahányan vagyunk, csináljunk nagy vacsorát, s hívjuk meg Kacor királyt; ha róka komához eljött vacsorára, eljön mihozzánk is.
– Biz az jó lesz – mondotta a varjú –, én, ha megbíztok bennem, elmegyek róka komához, s meghívom Kacor király őfelségét.
Bezzeg hogy megbízták, hogyne bízták volna, hadd menjen a varjú. Elmegy a varjú róka komához, köszön illendőképpen, mondja, hogy mi jóban jár.
– Jól van – mondja róka koma –, mindjárt bemegyek, megnézem, hogy felébredt–e, s elémondom a kívánságotokat.
Bemegy róka koma, s hát éppen akkor dörzsöli a szemét Kacor király, nagyokat nyújtózkodik, hogy ropog belé a csontja.
– No, mi hír, barátom? – kérdi Kacor király.
– Felséges királyom – mondja róka koma –, itt van egy varjú. Minden rendű és rangbéli állatok küldték ide, hogy meghívják felségedet vacsorára.
Kacor király megpödörte bajuszát, s mondta róka komának:
– Jól van, mehetsz. Mondd a varjúnak, hogy elmegyek.Visszarepül a varjú nagy örömmel a többi állathoz, s jelenti Kacor király üzenetét. Hej, uram teremtőm, egyszeribe nagy tüzet raknak az erdő közepén! A medve hozott ökörhúst, a farkas lóhúst, a sas mindenféle apró madarat; a nyúl felcsapott szakácsnénak, forgatta a nyársat, sütötte a drága pecsenyéket; a többiek körülállták a tüzet, úgy várták Kacor király őfelségét.
Aközben Kacor király is nekikészülődött, jó hegyesre kipödörte a bajuszát, s elindult róka komával a vendégségbe. Elejükbe jött a varjú, s úgy mutatta az utat, de a világ minden kincséért, sem mert volna leszállni a földre, hanem repült egyik fa tetejéről a másikra, s úgy károgta:
– Erre, erre!
Egyszer meglátják Kacor királyt, amint jő róka komával. Hát, uram, teremtőm, ahány állat ott volt, mindannyinak inába szállt a bátorsága!
– Jaj, jaj – kiabált a nyúl –, ott jő Kacor király, még felszúr a bajuszára!
– Szaladjon, ki merre tud! – kiáltott a medve, s azzal nekiiramodtak, szaladtak, ahányan voltak, annyifelé
Hogyha azok a bolond állatok el nem szaladtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése